NEKEM MINDIG ITT A NYÁR

Szerelmes vagyok az égető nyárba,

A szikrázó perzselő napsugárba.

Körülöttem izzik minden,

Vérem pezseg forró lendülettel.

Terveket szövök tüzes szenvedéllyel,

Hogyan lehet az ember

Mindig boldogabb a nyárban, a télben.

Mit tehet ezért csak egy kicsi gyertya,

Hogy fény gyulladjon a sok emberi agyban?

Mit kérhetek még, mint ember,

Kaptam egy járművet, a testemet,

Kimeríthetetlen üzemanyaghoz

A lélegzetvétel képességemet.

A föld megadja táplálékaimat,

Élhetem hasznosan így a napjaimat.

Ragyogjál mosolyogva mindig gyermekem,

Te is rendelkezel ugyanezekkel!