MINDEN MŰVÉSZET MŰVÉSZETE

Ásványvizet ittunk, és már az első kortynál ragaszkodott a tegeződéshez, hogy a közvetlenség meglegyen. Íme egy kis ízelítő abból, mit gondol a 90 éves Etka anyó az életről, halálról, sorsról, boldogságról.

- Hogy érezted magad Kőszegen?

- Ha jól érzed magad a saját testedben, egyszemélyes lakhelyedben, mindegy, hogy hol vagy.

- Hogy érezted magad a tanítványaiddal?

- Ők nem a tanítványaim, hanem a szellemi gyermekeim. Nem használom ezt a szót, mert én is mindig tanulok.

- Mit csináltok az együttlét során?

- Élni tanulunk a természet erőivel. Ha nem cseréled a levegőt, nem mozog a tested. A velünk született ősi légzés az, hogy a sejt összehúzódik és kitágul. Élni tanulunk, vagyis visszatérünk ahhoz, amivel születtünk. A kisgyerek frissességét akarjuk visszahozni. A sejtjeink emlékeznek.

- Mióta tanítod az Etka-anyós légzés- és mozgásformákat?

- Mikor megtanultam a hagyományos légzés- és mozgástechnikákat, elkezdtem azt tanítani, amit tanultam. Csakhogy azt mondták az emberek, hogy erre nincs idejük. De azt is mondták, hogy velem érzik jól magukat. Elkezdtem gondolkodni azon, mire nem lehet mondani, hogy nincs rá időm. Figyeltem a csecsemőt, a mozgását. Az ember megkapta a képességet, hogy tudjon természetesen mozdulni, levegőt cserélni, táplálkozni. Újratanuljuk azokat a mozgásokat. Lehasalunk, felemeljük a fejünket, csapkodunk. A mozgást a két lapocka közötti pontból indítjuk, ez egy szívre ható mozdulat. A csecsemő innen emeli a fejét. A 3-4. csigolya között van a szív érzőközpontja. Próbáld ki, milyen nehéz! Mert az izmok elrenyhültek, lecsökkent, pang a véráram. Amikor azt mondja valaki: hulla fáradt vagyok , azt jelenti, nem cserélte a levegőt rendesen. Nincs erőm - ez hazugság. Az erő kimeríthetetlen. Az erő maga az élet. Addig él a tested, amíg levegőt cserélsz, addig mozog, míg benne vagyunk. Nem az életet veszítjük el, hiszen az élet mi magunk vagyunk. Csak a testünket veszítjük el, amit mi mozgattunk. Nekünk, embereknek hatalmunk van az anyag felett. Építjük, sokszorosítjuk, formáljuk, és mindenfélét tudunk vele művelni, amit csak akarunk, legyen az anyag szilárd vagy folyékony vagy légnemű. A testünk is látható anyag. Csak a testünket elfelejtettük úgy használni, ahogy legelőször mozdultunk, levegőt cseréltünk. De ez a képesség nem múlt el belőlünk a gyerekkorral. Lassan most is tudjuk úgy használni, ahogy akarjuk, ahogy kezdtük. Meglepődünk, mire képes a testünk.

- Hány éves vagy?

- Nem számít a korunk, a nemünk, a világnézetünk, amíg ép az agyunk, fejlődőképesek vagyunk. 90 éves vagyok, mondom, valójában a 91. születésnapom lesz szilveszterkor, mert én az elsőt is számon tartom, amikor megszülettem. Ott voltam? Ott. Azt hiszik, valami különleges lény vagyok, valami szent, vagy az ördög cimborája, csak mert rugalmas, mozgékony vagyok. De ez a természetes. Én nem tudtam, hogy ilyen jó öregasszonynak lenni. Azt hittem, az öregséggel a betegség kötelező. De a kor nem bánt minket. Csak sose hagyjuk el a belső sminket. Tudod mi az?

- Nem.

- A gondolatok. A gondolataink.

- Olvastam tőled kis verseket, amikben összefoglalod a tanításaidat. Humorosak is. Annak szánod?

- Lehet, hogy humorosak, de ez nagyon komoly. Örök igazságokat írok le. Ritmusban a gondolatok lerövidülnek, lényegre törőek és könnyebben érthetők. Minden művészet művészete, mikor az ember képes arra, hogy alkalmazkodjon a természet erőihez. Úgy, ahogy kezdte. Akkor a világ legboldogabb és legszerencsésebb emberei közé tartozik. És mindegy, hogy fizikai vagy szellemi munkát végez. Akrobatika, tánc, bármilyen mozgás közben fáradhatatlanok maradhatunk, mert ezzel az erőgyűjtő képességgel kifogyhatatlan erőket működtetünk. Akkor se rossz közérzet, se fájdalom nem élhet bennünk. Elhagy a rossz közérzetem, hajfestékem, szemüvegem, ha frissen tartom a vérkeringésem.

- Ilyen egyszerű lenne? Légzés, a vér keringetése. Az emberek pedig számos rossz közérzetükkel és egyéb bajukkal különféle lélekgyógyászokat keresnek fel. Szerinted ez miért van?

- Furcsa, hogy tele vagyunk lélekgyógyásszal. Pedig a lélek örök. A változó emberi tudattal van probléma. A lélek nem lehet beteg. A lélek nem betegszik meg, nem öregszik meg, csak van. Mert az az élet maga. Háromféle mozgás érvényesül a testünkben - tőlünk függően: fejlődik, eldeformálódik, leépül. A tudatomnak, ha megérti, hatalma van a testem fölött is. Ezt a képességet kaptuk meg először.

- Mit gondolsz, a civilizáció teszi tönkre az embert?

- Nincs olyan civilizáció, amely meg tudja akadályozni, hogy összehúzzam a farizmomat, a lapockáimat, és a helyére kerüljön minden szervem, hogy fokozzam a kilégzésem, hagyjam, hogy cserélődjön a levegő... Ez nem humor, ez nagyon komoly. Én döntöm el, a mellkasom indítsa-e a mozgást vagy a fejem. És nem lehet kívülről meg-akadályozni azt sem, hogy mire gondoljak. Mitől érzem magam jól vagy rosszul? Attól, amit gondolok. Amíg ép a tudatunk, addig fejlődőképesek vagyunk. Addig felfogjuk, mit tehet és mit nem tehet. Nem a körülöttünk történő eseményeknek vagyunk kiszolgáltatva, csak saját magunknak. Mi magunk hozunk létre boldogságot vagy boldogtalanságot. Minden úgy hat ránk, ahogy felfogjuk. Mit képzel a másik vagy mit gondol? Nem mindegy? Csak a saját gondolatom bánthat, a másiké soha. Tegyen, amit akar, gondoljon, amit akar. Ha azt mondod magadnak boldog vagyok, körülöttem boldogtalanság nem lehet, a mélytudatod parancsnak veszi, és megvalósítja.

- Mit gondolsz a sorsról? Szerinted vannak-e előre megírt élet- vagy sorsforgatókönyvek?

- Divatos képzelgés. Fogalmunk sincs, hogyan keletkezik az élet, mikor két ember játékából egy harmadik születik. Nem mi teremtjük az életet, ami vagy örömöt vagy rémületet okoz (ha nem várjuk). A test létrejöttét tudjuk elősegíteni, de az éle-tet nem mi visszük bele. És az életet megszüntetni sem tudjuk. Ezt a képességet nem kaptuk meg. Sem tűzvész, sem földrengés vagy vihar, sem az állatok, sem egymás testének pusztítása, sem a fegyver, sem az atom nem szüntetheti meg az életet. Az élet megszüntethetetlen. Nem tudjuk, hogyan keletkezett az élet, hogy néz ki a teremtőnk. De ha megértjük, hogy van, az Élet van, és minden láthatóban jelen van, olyan belső békét, nyugalmat ad az embernek, hogy azt kívülről jövő erő meg nem döntheti.

- Azt mondod: Teremtő. Miben hiszel?

- Ha azt mondom, hogy Isten, csak egy keresztény embercsoport figyel. Ha azt mondom, Teremtő, ezt mindenki elfogadja. A vallások az embert értelmes életre akarták nevelni, és mi lett a következménye? Az emberek egymás ellen fordultak. Azt mondták, az én vallásom jobb, mint a tiéd. Azt mondták, nekünk jár ez vagy az a földrész. Az nem hit, hanem felismerés kérdése, hogy a Teremtő mindenhol ott van, mindenben benne van. Mi magunk vagyunk az irányítók.

- Ha ez így van, sokkal nagyobb felelősséggel tartozunk magunkért, mint gondoltuk.

- A legnagyobb felelősség szeretni magamat. Mert akkor tudunk szeretni másokat. Mindannyian ugyanarról oly mást gondolunk, mindannyian ugyanattól együtt mozdulunk. Ugyanaz a Nap és Hold ragyog ránk, azok a csillagok, ugyanazon a Földön vagyunk. Ugyanaz a Teremtőnk, összetartozunk. És sohase egymás ellen, csak együtt boldogulhatunk. Nem egymás alá- és fölérendelt lények vagyunk, hanem egymás mellé rendeltek minket. Mindenkinek van valami olyan képessége, amivel többet tud a másiknál. Szükségünk van egymás segítségére. Minden, ami van, sok ember összmunkájának következménye. Csak azt ne várjuk soha, hogy a másik ember megtegye helyettünk, ami a mi dolgunk, mert csak akkor hat ránk, ha mi magunk tesszük meg. A másik ember tudja befolyásolni pillanatnyilag a közérzetünket, például, hogy masszázzsal serkentse a vérem, de én mindig kéznél vagyok magamnak.

- Mi az, amit naponta teszel magadért? Torna? Jóga?

- Néha lógok a bordásfalon, a gyűrűn, de a torna csak szórakozás. Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mozdulsz ott, ahol vagy. Ott tartsd frissen a vérkeringést, ahol vagy. Ez pedig a légzés. Le tudom csökkenteni a vérkeringést, és tudom serkenteni. Összehúzom az izmaimat, majd elengedem. Az elhasznált levegőt egyetlen mozdulattal ki tudom lélegezni, és friss levegő áramlik be. Ezt gyakorolni csodálatos érzés. Pulzál az egész test. Gyere el a születésnapomra, ott is a fáradhatatlanság érzését tanuljuk. Hogy pezsegjen a vér. Megérzi az is, aki még nem próbálta. Csobogjon a véráram. Érezzük, hogy bennünk szól az életöröm zenéje, s légzésünk suhogja, a véráramunk csobogja, az életöröm zenekarának szívünk a dobosa.

- Köszönöm, eljövök.

- Remélem, én is ott leszek.