A FELISMERÉS BOLDOGGÁ TESZ!

         Ismerjük fel azt a légzésünket, amit egysejtként kezdtünk az anyaméhben összehúzódással és elernyedéssel, amit két sejt egyesülése, majd sok sejtté válása után izommal behatárolódva a köldökzsinór elvágása után is folytattunk.

          Az anyaméhből bekerültünk ismét abba a közegbe, amelyből eddig csak az Anyukánkon keresztül kaphattuk a létünket fenntartó erőt:

         Hamarosan nagy lelkesedéssel emeltük a fejünket  - megszabadultunk az eddig biztonságot adó de most már a méretünknél fogva korlátozó burkunktól.

         Mosolyogtunk, rúgkapáltunk, felültünk, négy lábra, majd két lábra álltunk, futottunk, jártunk. Nagy hévvel mozogtunk fáradhatatlanul, a rendelkezésünkre álló kimeríthetetlen erőtengerben mindaddig, amíg el nem hagytuk, hogy egyetlen sejtként együtt lélegezzen, egész testünkben minden pici sejtünk.

          Ez a láthatatlan erő, melytől körülöttünk minden látható mozdul, most is épp úgy a rendelkezésünkre áll.

          Mi mint emberi lények, hatalmat kaptunk minden látható anyag felett.

          Tudjad, Te vagy a testednek a láthatatlan irányítója, ezt a tested kaptad először, mint látható anyagot.

Használd rendeltetés szerint!

Felismerjük, hogy képessé tehetjük magunkat arra, hogy újra érezzük, és élvezzük azt a rugalmasságot, frissességet, amellyel a világra jöttünk!

 Ez számodra is akkor lesz igaz, ha már Te is ezt tapasztalod!

 Friss hajnal ígérete az emberi tudatban

 Mit jelent ez?

 Minden nap, minden percben ébresszük fel önmagunkban a velünk született, állandó továbbfejlődés bölcsességének a képességét, amely néha el-elszunnyad bennünk.

 Vegyük észre, hogy nem csak az első néhány évünkben voltunk képesek öröklött képességeinket hasznosítani, a vérkeringésünket frissen tartani, rugalmasnak, fáradhatatlannak lenni. Erre most is képesek vagyunk.

 Ezek az adottságaink most is bennünk vannak. Először tettük ösztönösen, most tegyük tudatosan, és újra automatizmussá válik.

 Amíg érezzük, hogy benne vagyunk a testünkben, addig minden képességünk, adottságunk is bennünk van, nem múlt el a gyermekkorral.

 Mi, emberek évezredek óta keressük, kutatjuk az ember és a természet erőinek kapcsolatát.

 Kifejlesztettünk megszámlálhatatlan fizikai és szellemi edzésformát, amelyekkel lehet külön időráfordítással nagyon szép és hatásos eredményeket elérni. De az ember előbb-utóbb azt mondja, „nekem erre nincs időm”.

 A sportolók, ha abbahagyják a rendszeres edzést, hamarosan nem lesznek példaképei a következő nemzedéknek.

Az orvostudomány káprázatosan fejlődik. A természetgyógyászat is neveli a gyógyítókat. Egyre több ember tud már a másikon segíteni. Ez természetesen nagyon jó, de ha mi nem teszünk magunkért semmit, mindig csak ideiglenes lesz.

 Most jutottunk el oda, hogy kezdjük észrevenni, felismerni, megtapasztalni, hogy amit ősidők óta keresünk, az megvan bennünk.

 Amíg ép az agyunk, képesek vagyunk egy kis odafigyeléssel ott, ahol éppen vagyunk, bármilyen tevékenység közben újra rendeletetés szerint használni a testünket, előbb-utóbb frissen, rugalmasan, fáradhatatlanul! Álmosak lehetünk, de sohasem „hullafáradtak”!

 Vegyük észre, hogy mindenkor rendelkezünk azzal az edzés-képességgel, amelynél ember zseniálisabbat nem találhat ki.

Amivel születtünk, alkalmazzuk újra!

 Aki tud, az járjon közbe

új korszak megteremtésre,

hogy egymást segítse az ember,

ehhez nem kell soha fegyver!

Emberi társadalmunk rendje

alakuljon megértésre,

 Hogy sorsunkat fordítsuk jóra,

ehhez nem kell atombomba!

Honlap  |  e-mail |  Webmester